Egész kiskorom óta tudtam, hogy dobos akarok lenni. Erre már akkor rájöttem, mikor a párnákat püföltem édesanyám kötőtűivel, mégis szüleim nem pártolták ezt a fajta művészetet és inkább más hangszereken “kellett” tanulnom. 2001-ben már már “felnőtt” fejjel szántam el magam, hogy doboljak.
Nem indult valami zökkenőmentesen a dobos karrierem, de egy kis idő elteltével Vörös Emil – a zenekar művészeti vezetője – megszerettette velem a kamara zenélést és annak örömeit. Az ATARU TAIKO ütőegyüttesnek már a kezdetektől tagja vagyok.
Zenei ízlésem eléggé szerteágazó. Az ATARU-ban dobolni igazi élmény számomra, mert nem csak zenésztársak vagyunk, hanem barátok is. Minden koncertnek megvannak a sajátoságai, mégis mindig próbálok úgy játszani, úgy ott lenni, úgy beleélni magam a színpadon, hogy eggyé váljak a dobbal.
Sokszor én vagyok a csapat mókamestere, a mindig jó kedvű András és emellett az ATARU koronázatlan sofőrje is én vagyok!
A zenélés mellett még sportolok a szabadidőmben, illetve motorozom. Jelenleg külföldön dolgozom egy multinál.
Az ATARU számomra több mint hobbi, több mint időtöltés. ÉLETÉRZÉS!
Hálás vagyok a Jó Istennek, hogy megadatott mindez nekem!
