Az Ataru Taiko ütőegyüttes tagjának 2010 óta mondhatom magam. Még kőszegi gimnáziumi tanulmányaim alatt sikerült a taiko dobolás elsajátítására szert tennem. Persze nem ez volt a cél, csak maga a dobolás vonzott…a szerkózás…, hisz amíg nem léptem át a kőszegi zeneiskola ütőtanszakának küszöbét, nem is ismertem ennek a műfajnak a magával ragadó erejét.
Maga a zene mindig közel állt hozzám, már egészen kisiskolás koromtól kezdve játszottam valamilyen hangszeren. Dobolni korábban is meg akartam tanulni, de a körmendi zeneiskola akkoriban nem kínált ilyen lehetőséget, így ez váratott magára…szerencsére nem sokáig. 2009-ig kellett várnom, vagyis akkor döntöttem úgy, hogy Kőszegen beiratkozom ütőtanszakra, és meg tanulok szerkózni. De ennél sokkal többet kaptam, nem sokkal később Vörös Emilnek köszönhetően megismerkedhettem egy számomra addig ismeretlen zenei műfajjal, a taiko dobolás műfajával.
A dobolás, illetve a taikozás azóta is szerves része az életemnek, melynek során nem csak egy új stílus megismerésére és gyakorlására tehettem szert, hanem új emberekkel is gazdagodhattam a környezetemben. Taiko dobolni nem egy mindennapi tevékenység, mely által az ember különlegesnek érezheti magát, ugyanakkor kemény munkával jár, amit csak kellő kitartással lehet művelni. Úgy gondolom, szerencsésnek mondhatom magam, hogy az ATARU tagja lehetek, és képviselhetem Magyarországon a japán taiko dobolás műfaját.